• Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben
  • Magyarnándor Képekben

Jeles Személyiségek

Daróczi Ferenc

Daróczi Ferenc 1926. június 8.-án született Nógrádmarcalban. A tanítóképző iskola elvégzése után 1951-től tanítóként dolgozott előbb az Alföldön, majd a Nógrád megyei Cserhátsurányban. Innen került Magyarnándorba.

1967-ben szerzett tanári képesítést az Egri Tanárképző Főiskolán, rajz szakon. Közben volt iskolaigazgató, tanulmányi felügyelő és művelődési osztályvezető is. 1946-tól rendszeresen végzett népművelési munkát. Énekkart, zenekart, tánccsoportot szervezett, sőt részt vállalt a művelődési ház építési munkálataiból is.

Rengeteg elfoglaltsága mellett festett. Képei a természet, a táj szeretetének jegyében fogantak. Munkáiban megmutatkozott az egyéni hang és kifejezésmód, de kiérződött a művészi útkeresés is.

Daróczi Ferenc Kiállításának egykori Meghívója 1987-ből: Letölthető Dokumentum

Bolla Gyula

Magyarnándorban működött, mint leventeoktató, tanító. Életéről viszonylag keveset tudunk. A rábízott fiatal gyerekeket hazaküldte, nem vitte ki a frontra a németek utasítása ellenére. Ő maga is hazaindult feleségével szekéren Szécsényhalásziba (ma Ludányhalászi). 1944 decemberében az oroszok a szügyi vasúti őrháznál lőtték agyon várandós feleségével együtt. Édesanyja Ludányhalásziban temette el.

Konczek József

1942-ben született Magyarnándorban. Tanár, újságíró, író-költő. 1962 óta több folyóirat, így az Új Írás, a Napjaink, az Alföld, a Palócföld, a Polisz, a Céh, az új Horizont, a Napút és az ungvári Netpansíp közölte írásait. Kötetei: Galambok, galambok a történelemben (ELTE, 1984), Episztola (Salgótarján, 1987), Egy szó (Palócföld könyvek, 1987), Damó (Masszi Kiadó, 2001), A tájjal maradtam (Hét Krajcár Kiadó, 2006), Formáért sóvárgó (Hét Krajcár Kiadó, 2008) és fanyar meséit tartalmazó Az okos szamár (Hungarovox, 2008). Ideje egy részét "hazatérve", Magyarnándorban tölti.

Konczek József eddig megjelent könyvei:

- Elérhetetlen föld (antológia, 1969)

- Galambok, galambok a történelemben (versek, 1984)

- Költői episztola (versek, 1987)

- Damó (regény, 2001)

- A tájjal maradtam (versek, 2006)

- Formáért sóvárgó versek, (2008)

- Az okos szamár (mesék, 2008)

- Vogul szigorlat (versek, 2013)

- Sócsillag (vers és próza, 2015)

- Örökös tavasz (vers, 2015)

Kitüntetések:

A Magyar Köztársaság Elnöke Által adományozott a Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti Keresztje tulajdonosa.

A Bethlen Gábor plakett személyi tulajdonosa.

Az alábbi linken Versmaraton 2015. Konczek Józseffel, Magyarnándor költőjével készített videofelvételt tekinthetnek meg.

Kőszeghy Albert

1888-ban született Magyarnándorban. Kántortanító. Középiskolába Vácott, képzőbe Léván járt. Előbb Ipolyvarbón, Mohorán működött, majd 1929-től Magyarnándorban. A Nemzeti Egységpárt titkára, községi képviselő, közgyám, a Hitelszövetkezet könyvelője, és a Hangya igazgatója. Az orosz, román és az olasz fronton is harcolt az első világháborúban. Bronz Vitézségi Éremmel és Károly Csapatkereszttel tüntették ki. Funkcióiból látható, hogy általános közmegbecsülés övezte. 1952-ben halt meg, Magyarnándorban van eltemetve.

Peske Géza Kelecsény szülöttje - Magyarnándor

Peske Géza 1859. jan. 22-én született a Magyarnándorhoz tartozó Kelecsényben. Münchenben tanult és alkotott, majd hazatérte után egy ideig Budapesten lakott, majd véglegesen Bodajkra költözött. Itt is halt meg 1934. máj. 18-án, és a bodajki temetőben található sírhelye is. A fiatal Peske Géza kifinomult ízléssel a mindennapi élet apróbb jeleneteit viszi vászonra. A vidéki élet pillanatai, a lármás gyermeksereg, vagy a lustálkodó délutánok hangulata lengi át képeit. Gyermekkorának emlékei támadnak fel ilyenkor, hiszen ő is futkározott a hímes réteken, részt vett az aratók és kukoricahántók mulatozásaiban. Kelecsény faluban, Nyitra megyében született, s atyját, ki gazdatiszt volt, korán elveszítette. A család vagyon nélkül maradt. Testvérének, Jánosnak köszönhette, hogy iskoláit folytathatta. A jó testvér a pécsi gimnáziumba, majd Münchenbe az akadémiára járatta, ahova Géza mindig nagyon vágyott. Itt először Benczúr Gyula tanítványa volt, majd Loefftz tanár iskolájába is bekerült, aki a legkeresettebb volt a bajor fővárosban. Iskoláit igen komolyan vette.

1881-ben első komoly munkáját Budapestre küldte, ami egy bajor paraszt arcképe volt. A közönség a több alakos, lármás képeket kedvelte ebben az időben, tehát átsiklottak Peske munkáján, de a műértők érdeklődéssel vették azt körbe. A fiatal festő tehetsége, tudása itt már megmutatkozott. Egy évvel később már (1882) a boldog gyermekkor reminiscentiáiból választott témát. Okos arcú, villogó szemű fiúcskát festett, ki a bóbiskoló nagymama elől almát igyekszik elkaparintani. A kép címe: Alkalom teszi a tolvajt. Elevenség, élet van a mozdulatokban, biztosság a kidolgozásban. Egy másik képe A tűzhelynél, a berendezés eleganciájával keltett figyelmet. Ezen kipirult arcú, piros-pozsgás paraszt lányt látunk a tüzelő mellett. A főalak a háttér közepéből emelkedik ki, míg az előtér két oldalát a készülő ebédhez szükséges gyümölcsök, és zöldségek borítják. Az eleven hatású kép, gazdag csendéleti részletekben anélkül, hogy túlterheltnek mondhatnánk.

Peske ekkori képeit az apró részletek kidolgozása jellemezte, amit a hasonló korú képírókról igen ritkán lehetett csak elmondani. Ez a pontosság jellemzi minden munkáját, ellensége az elnagyolásnak, mert vallja, hogy a szellemesség ilyeténképpen való hajhászása igen sokszor csak a hiányok elpalástolását szolgálja. A gatyás, mezítlábas parasztgyereknek a művészetben ő szerzett polgárjogot. Későbbi munkáiban rendszeresen visszatérnek (a Kemény dió, a Félbeszakított munka is) a szegény nép életének pillanatai. Angol műkereskedők vásárolták munkáit előszeretettel. Egyre inkább a magyar nép hétköznapjait ábrázolja. Csakis első festményének tárgyát merítette a harmincéves háború történetéből, s ezek is inkább csak iskolai gyakorlatok voltak, mint önálló alkotások. A magyarság hangulata hazaédesgeti a festőt. Aki annyi szeretettel csügg a nemzetén, mint Peske Géza, nem szakadhat el végképp hazájától. 1894ben Budapestre költözött. Az ekkor készült képei közül a Forró (sültburgonyát hűtő gyermek) a Nemzeti Múzeum képtárában, a Krajcárt kereső fiúk egy amerikai amatőr birtokában, a Házi árestom pedig Luitpold bajor régensherceg gyűjteményében van.

Kortársai voltak: Munkácsi Mihály, Feszti Árpád, Spányi Béla és Iványi Grünwald Béla.

Bakonyi Kovács István 1980-ban így emlékezett a bodajki művészekre (Peske G., Spányi B.): "Ha reálisan ítélem meg helyüket a magyar művészeti életben, akkor úgy gondolom, hogy egyikük sem tartozik a festők élvonalába, de korukban mindketten tekintélyes alkotóknak számítottak. Életművüket az utókor büszkeséggel vállalhatja. Különösen a bodajkiak, a helybeliek, akik még őrzik emlékeiket. Mindkét művész háza áll és laknak benne." Bodajk Nagyközségi Közös Tanács 1985ben emléktábla elhelyezését kezdeményezte a Fejér megyei Tanács VB Művelődési Osztályától, de kérésüket elutasították. 1988-ban kérték a Képzőművészeti Alap segítségét. A "hivatalos" véleménynyilvánításra Ecsery Elemér művészettörténész így válaszolt: "Bizony Csorba Gézával együtt nem tudtuk: sírjunk-e, vagy nevessünk, a "nevezett festőművészek nem voltak haladó művészek" indokláson. Vajon honnan ásták elő ezt a szánalmasan balos, s valójában sose létezett, hamis kategóriát? Ugyanis, ha valami tényleg műalkotás, akkor az eleve csak haladó lehet! Ezért gyűjtjük, dolgozzuk fel tudományosan és mutatjuk be a műveket az ország első múzeumában. Persze más kérdés, hogy kik voltak korszakos jelentőségű, stílusmegújító zsenik, és kik azok, akiknek tehetségéből csak az előbbiek által kezdeményezett út folytatására tellett. Ilyen értelemben Munkácsyt se lehet "haladó"-nak kikiáltani, hisz nagyon is kitaposott úton járt és képtelen volt felzárkózni az új, akkor korszerű stílusirányzatokhoz. De azért minden festői konzervativizmusa mellett is tudott remekműveket festeni. Nos e tétel érvényes főképp Spányi, s valamivel halványabban Peske művészetére is, akik a magyar naturalizmus - Paál László és Mészöly Géza útját követő - jeles képviselői voltak." Ezek után engedélyezték az emléktáblák elhelyezését a festők házainak falára.

Részlet a Fejér megyei Napló 1936. szept. 2-i számából. -Fél óra sem kell, hogy az ember elérje a romantikus kertet, amelynek mélyén áll a romnak épült villa. Különös maga a kert is. Akácok közül fenyők törnek fel, tölgyek feszegetik a vállukat, tiszafák szerénykednek, piliák sötétlenek. Ahol pedig kimarad egy folt, ott zuhatagosan uralkodik valami nagylevelű futónövény. Ilyen a kert, amelyben a romnak épült villa állt. Vakolat nincs a falon, csak a malter sebhelyes forradásai, amint kicsordult építkezés közben a kövek közül. Keskeny, gót ablak mellett, roppant üvegfélkör nyílik. Minden szobának más a magassága, s a tetők összedobált síkjaiból kihasad két mansart, amelynek ablakán politúros golyókkal kopog a vadgesztenye. Ez volt a Peske tanya, amelyet a művész 30 évvel ezelőtt épített.... Peske Gézának egy lánya Aranka élt tovább apja házában, haláláig. 1975. márc. 07-én helyezték örök nyugalomra a bodajki temetőben.

Még ma is élnek Bodajkon olyan idős emberek, akik emlékeznek a családra. Szerény, jóindulatú, mindenkivel szemben előzékeny, csendes és szorgalmas emberként ismerték őt. Szívesen foglalkozott festegető fiatalokkal, akiknek megmaradt képei ma is bizonyítják mesterüket. Ezek közül Fent János elismert festővé vált. Bodajkon méltó megemlékezésül a mindig is "Peskeköz"-nek ismert utcát hivatalosan is Peske köznek nevezték el.

Poroszkay János

Magyarnándorban született 1767-ben. Teológiát végzett a budai egyetemen, ahol hittudorrá avatták. A váci papnevelő intézetben az egyházjog, a történelem és a biblicum rendes tanára, tanulmányi felügyelő. 1799-ben bagi plébános, majd 1808-tól kispréposti és kanonoki kinevezést kapott az uralkodótól. 1822-ben székesgyházi főesperes lett, majd megkapta a babóti címzetes apátságot. Őrkanonokként halt meg 1825-ben. Szülőfalujában, Magyarnándorban építendő templomra 6.000 váltóforintot hagyott.

Poroszkay Péter

1802-ben született Magyarnándorban. Teológiát végzett a bécsi egyetemen, mint pazmanita. 1825-ben szentelték pappá. 1828-ban püspöki iktató, majd szertartó és szentszéki jegyző lett. Zsámbokon, Romhányban plébános, 1858-ban pedig kerületi esperes lett. 1863-ban székesegyházi kanonok, 1872-ben dornaui címzetes prépost, majd 1888-ban bekövetkezett haláláig olvasókanonok volt. Ő szentelte fel 1858. december 12-én az új nándori templomot, és ajándékozta a templomnak a Szent Miklóst ábrázoló oltárképet.